Kar:
Két nagy család élt a szép Veronába
Ez lesz a szín, utunk ide vezet
Rómeó nem nyúlhatott Júliához,
Mert nem kapott szabad kezet
De Ő megtette ezt, s ahogy írva volt,
Megrázta Őt a 380 Volt.
Csak amikor már sarjuk föld alatt van,
Ezt mondja el e 10 perces darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És mi eddig csonka volt, itten az egész lesz.

Rómeó:
(bejön létrával a kezében, hasra esik)
De kuss, Júlia vetkezik
(sztriptíz következik)
Látom amint ruhája, omlik a válláról
S tar fejét megfosztja parókájától
Kinyitja az ablakot, s dús hajába tép a szél
Itt látom én, hogy Bánfiból egy liter is elkél)
Te vagy számomra az élet,
Nélküled én nem is élek.
Mosolyod számomra meghozza a tavaszt
Hát nem érted, szeress Te paraszt.
(suttogva halkan hogy amaz meg ne hallja)
Lám meglát engemet, amint a földön heverek
(s fölkiált)

Júlia:
Ó, Rómeó, de nem az,
Csak Romja ó, Romja ó
Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó?
Dobd el neved,
S vidd innen a mocskos kezed
Tagadd meg atyád,
S told le a gatyád.

Rómeó:
Ó, Júlia, szeretem szemed
Mely kancsal, s üveg
Szeretem füled,
Mely a válladon lebeg
Szeretem orrodnak két hatalmas likát,
Melyen a pesti gyors röhögve fut át.

Júlia:
Ó, Rómeó, szeretem fejedet
Azt a kerek holdat,
Melyen már nem segít
A hajnövesztő oldat.

Rómeó:
Ó, Júlia, beléd estem mint vak ló a gödörbe,
Érted könnyezem a felmosó vödörbe.
Ha méhecske volnék, mézet hoznék eleségül,
Ha marha volnék, elvennélek feleségül.

Kar:
Így fejezte ki Rómeó fröcsögve szerelmének hevét,
S ennek is Júlia itta meg a levét.

-----------------------------------------------------

         Duodráma:

 R: Megyek hát, s tüstént szólítom kedvesem,
Hisz biztos reám vár talpig tetvesen.
De csitt! Mi fény villózik amott?
Konnektorba nyúlt, s ettől görcsöt kapott.
Ó, én egyetlenem, segítenék máris,
De nem teszem, hisz látom élvezed a fázist.

J: Bűzt hoz a szellő, ez Romeó lenne?
Ilyen szaga neki van, biztos vagyok benne.
Elindult felém, ide vezet útja,
Remélem, hogy erejéből több menetre futja.
Jöjj hát szerelmem, s csókold meg ajkamat,
De sietned kell, mert bélgiliszták hajtanak.

R: Mily furcsa a hangja, csak nem esett baja?
Tán rühes a kedves, hogy hullik a haja?
Ó, a galád tele van kéjjel,
Biztosan megcsalt mással az éjjel.

J: Ne szólj így Romeó, hisz meg szűz vagyok.

R: A füledre kedves, attól hallasz nagyot.

J: Szerelmem Romeó, ne gyanúsíts engem,
Hisz éjjel az odúm csak terád fentem.
Loboncos trombitád, mely igen derék fajta,
Nyújtsd fel hát iziben, s felhúzlak rajta.

R: Értem a terved, fáj a fogad a golyóra,
Húzzon fel inkább a Vágó Pisti rolója.

J: Hármat kérek kedves, ölelj, csókolj, szeress,
Szoknyám alatt iziben mamutfészket keress!

R: Ide figyelj kedves! Mit mondassz, csupa vidámság,
De nincs itt a Dévényi, ez nem három kivánság.
S most mondok neked szépet én is Júlia:
Arcod látvanyátol kipusztul Grúzia.

J: Szerelmem Rómeó, hangod mint az álom,
Meredő tagodat epedve várom.
Tudom, hogy féltél, s éjjel reám vártál,
S félelmed jeléül megtelt az ágytál.
Tudom, hogy szeretsz, s imádsz kellőképpen,
Vizelő kacséd kimutatta nékem.

R: Szót se többet erről, hisz elég a bajom,
Az engem ért csapást szó nélkül nem hagyom.
Keserű a sorsom, melynek tűz az oka,
Házunk égésének nagy volt a foka.

J: Ezek után Rómeó nem élet az élet,
Haljunk meg együtt, igyuk meg e mérget.
Az élet örömeit már élvezni nem merem,
Mert napok óta sajog, s gyötör aranyerem.
Ég veled hát kedves, az életet már utáltam,
S ha meghaltam, jöjj te is utánam.

(Julia megissza a mérget, s meghal.)

R: Balga lány, mit képzelsz! Hogy halni veled menjek?
Odébbállok, s inkább maszturbálok egyet.